Jump to content

Bor alapfogalmak I.

2015. 07. 15. 13:29

Szereted a borokat és szeretsz borkóstolóra járni? Mindeközben pedig egy szót sem értesz abból, ami az ilyen helyeken elhangzik? Akkor következő cikkünket neked ajánljuk.

Animális illat: főleg vörös borokban felfedezhető nehéz illatjelleg, amely az idősebb borok sajátja. Emlékeztethet élő és feldolgozott bőrre, szőrmeárura, tejtermékre és más állati eredetű anyagra. Ide sorolható a fokhagymára emlékeztető illat is.

Aromatika: a bor íz világában mindannak az összefoglaló neve, amely kívül esik
a sav/édesség viszonyban emlegetett tényezők csoportján. Az aromatika része a
gyümölcsösség, talajíz, kesernyésség stb. Egyszóval mindaz, ami a bor dekorációját adja - de nem befolyásolja az alapvető értékmérők rendszerét, az íz egyensúlyt. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy itt az aroma szó eredeti jelentésével csak átvitt értelemben mutat rokonságot.

Barrique érlelés: magyarban az új, kis hordókban történő érlelés a megfelelője.
Ilyenkor a bor érlelése új, vagy legfeljebb egyszer-kétszer töltött, kb. 225 literes tölgyfa hordókban történik. A boron érződik a fának, valamint a hordó kiégetésének íze. Csak zamat gazdag, testes borok alkalmasak újhordós érlelésre.

Biológiai savbomlás: almasav bomlása baktérium hatására. A bor ízének szelídüléséhez vezet, amely sok esetben kívánatos folyamat. Elsősorban a vörös borok esetében ajánlatos levezetni, de bizonyos fehér boroknál is előnyös.

Cserzőanyag: a vörös borok fontos alkotóeleme. Fő fajtája a tannin. A száj teljes belső felületén az összehúzás érzetét kelti. Ízként fanyarnak, túl sok tannin jelenléte esetén keserűnek jellemezhetjük. Hatásának idegen szóval adstringencia a neve.

Csúcs - fejlődési csúcs: Az az állapot, amelyben a bor már teljesen érett a fogyasztásra és minden lehetséges érzékszervi értékét élvezhetjük.
A csúcs magassága is fontos - ez volna a bor értékmérője, csak hát nincs mértékegysége. Szoktak viszont a csúcsidőszak alakjáról beszélni. A sokáig élvezetes bor értékeit egy grafikonon ábrázolva a csúcs egy vízszintes vonalszakasszá, platóvá alakul. A gyakorlatban ez éveket is jelenthet. A csúcs után a bor lassú vagy gyors hanyatlásnak indul, elsősorban frissességét veszti el és egészében nem olyan élvezetes már. Legvégül a bor ízeiben szétesik.